28. fejezet

Sziasztok kedves Olvasóim!
Először is elnézést a késői részért, de megkezdődött a suli, a különórákkal, zenekarokkal együtt, így nagyon nem volt időm ideülni...
De most kész van a várva várt rész, úgyhogy nem untatlak tovább titeket! :)
Köszönöm a türelmet, jó olvasást kívánok! :)
Eszti ♥

Zayn

Egyikünk sem szólt semmit. Tudtuk, hogy bármit is mondunk most, nem változtatna a véleményén. Hagyni kell még egy kicsit, hátha meggondolja magát.
Ettől függetlenül tartottam tőle, hogy mégsem így lesz. Hogy tényleg szakít Daisyvel...
Nekem ez kicsit sok volt, így hát úgy döntöttem hazaindulok.
Azonban elhatározásom pillanatában megérkezett Perrie és Eleanor.
Perrie gyönyörű volt, mint mindig. Szőke haja loknikban omlott a vállára, arcán pedig natúr smink volt. Nagyon szerettem, amikor így nézett ki az arca. A koncertekre, interjúkra mindig egy rakat sminket kennek magukra, pedig nem kellene. Perrie mindenhogyan szép.
- Sziasztok! - köszöntek a lányok, majd utánuk jött egy körülbelül annyi idős srác, mint Harry.
Ő csak kurtán odaköszönt nekünk, majd Pezzel felmentek az emeletre. Kérdőn néztem a srácokra, de ők sem tudtak semmit róla.
Ezek után összetörve, és teljesen megsemmisülve hazaindultam. Perrinek új szerelme van?
                         

Daisy

Az ajtó csapódása jelezte Zayn megérkeztét. Azért este nyolcra csak hazaért...
Őszintén szólva, nagyon féltem délután, hogy elmegy majd a fiúktól, de nem jön haza. Mondjuk ez alapján akármikor eljöhetett onnan előbb is, és újra drogozni ment...
Végül úgy döntöttem, hogy megnézem minden rendben van-e vele. Nem volt...
Megijedtem, hogy valami újabb drogtól roskad így magába...
- Minden rendben? - kérdeztem.
- Nem, semmi sincs rendben! - válaszolt könnyes szemekkel.
Ezen pillanatban valami úrrá lett rajtam. Zayn nagyon ritkán fakad sírva, így tudtam, nagy gáz van, valamint azt is tudtam, hogy vele kell lennem.
Mi volt az az érzés? Szeretet.
Leültem mellé a kanapéra, és vártam, hogy elkezdje. Először kételkedve nézett rám, majd furcsa módon belekezdett.
- A srácoknál voltam ma délután. Elvoltunk, beszélgettünk, aztán megérkeztek a lányok. Perrie szép volt, mint mindig. Akkor is elvarázsolt... De nem is ez a lényeg, hanem hogy egy srác is vele jött...
- Zayn. Ez nem akkora nagy ügy, biztos csak egy ismerőse, vagy tudom is én...
- Kettesben mentek fel az emeletre! - kelt ki magából teljesen.
Eljött az a pont, amikor már nem tudtam mondani neki semmit. Tanácstalan voltam. Soha nem voltam még ilyen helyzetben... Azonban tudtam egy jó módszert az ilyen esetekre.
Megöleltem. Először meglepődött, de viszonozta a gesztust. Milyen régen volt már ilyen pillanatunk!
Úgy éreztem, visszatért a régi Zayn Malik. Az, akit én az X-faktor előtt ismertem.
A pillanatot a telefonom hangja zavarta meg. Sms-t kaptam. Nialltől.
- Nagyon boldognak tűnsz. Kitől jött az üzenet? - kérdezte.
- Niall írt. Találkozni szeretne velem! - újságoltam boldogan.
Tudtam, hogy meggondolja magát. El sem hiszem!
- Daisy, nem biztos, hogy jó híreket fogsz kapni... - mondta, én pedig elképedve néztem rá.
- Ezt te sem gondolod komolyan! - nevettem fel kínosan - Zayn, attól még, hogy neked Perrievel nem jött össze a dolog, nekem még összejöhet!
- Nem viccelek! Daisy, csak nem akarom, hogy csalódj!
- Úgy, ahogy múltkor sem akartad? Köszönöm, de megleszek egyedül is! - majd inkább elmentem otthonról.
Útközben folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy igazat mondott-e. Egyszerűen, valahogy éreztem, hogy igaza van. Lehet, hogy én reagáltam le rosszul... De nem akarom elveszteni Niallt!
Becsengettem hozzá. A gyomrom liftezett, a kezem remegett. Nem tudtam, mire készüljek...
- Szia! - köszöntem neki, mikor kilépett az ajtón.
Már értem, miről beszélt Zayn. Az elmúlt napokban alig láttam őt, de még mindig irtózatosan jól nézett ki.
- Szia, Daisy - köszönt ő is, de hangja nem volt valami boldog - Azért hívtalak, mert beszélnünk kell...
- Miről? - kérdeztem. Próbáltam mosolyogni, de nem ment. Tudtam, hogy elvesztettem.
- Tudod, tegnap rájöttem valamire. Nekem a legfontosabb dolog a kapcsolatban a bizalom. És úgy érzem, benned már nem tudok megbízni, érted? Amikor nem szóltál, hogy Zayn előkerült, összetört bennem valami. Valami, ami hozzád kötött. Hiszen, jól tudtad, hogy én is ugyanúgy aggódtam Zaynért, sőt... - kisebb szünetet tartott. Most már mindent értek.
Nem akartam előtte sírni, de az ilyet nem lehet kontrollálni. Nem akartam, hogy megsajnáljon.
- Sajnálom... - mondta, majd becsukta előttem az ajtót.
Zaynnek teljes mértékben igaza volt. Nem hiszem el, hogy ezt tettem vele...
Sírva futottam haza. Ürességet éreztem. Niall nem az életem része többé...
Mikor hazaértem, felrohantam a szobámba sírni. Szégyelltem magam Zayn előtt. Ő csak segíteni akart...
Simogatást éreztem a hátamon. Zayn volt az.
- Ne haragudj! Igazad volt... - újra kitört belőlem a sírás.
Jó szorosan megölelt. Tudtam, hogy velem van, lesz, és hogy mindig is velem volt...