12. fejezet

Köszönöm a sok feliratkozót és mindent*-*♥ IMÁDLAK TITEKET!:3
A következő fejezet: 4 komi után jön.:))
u.i.: véletlenül kitöröltem ezt a fejezetet és újra kellett írnom.xd

Az elmúlt napok fárasztóak, idegörlőek voltak. Nem volt elég az, hogy mikor visszamentem Jaredékhez, nem hogy nem mondták el neki, hogy a nővére vagyok, hanem be sem engedtek már. Annyira rosszul érintett, hogy egész este sírtam utána. Megvágni nem tudtam magam, ugyanis Niall elvette a késem.
De ez még semmi! Ben ugyanúgy nyomult rám ma is, Ellie és Matt ugyanúgy járnak. Igazából Mattet sajnálom, mert nem tudja a Benes ügyet. Látszik rajta, hogy szereti Elliet, azonban Ellie részéről kétlem, hogy kölcsönös lenne.
Zaynnel tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem beszélünk egymással, szerintem egy ideig így is marad.
A szombat más volt! Aznap volt a szülinapom!
- Boldog szülinapot! - köszöntött Perrie, majd jó szorosan megölelt.
- Bsz. - mondta fel sem nézve telefonjából. És ez rosszul esett. Elkezdtek pörögni a fejemben a képek...
Amikor 12 évesen születésnapi bulit tartottam, meghívtam Zaynt és a testvéreit. Zayn beletenyerelt a tortámba! Vicces volt!
Akkor kaptam tőle azt a csodálatos nyakláncot, amire ez van írva: Princess. Mivel Zayn szerint én vagyok a hercegnő az életében. Oké, hogy ezt a szerelmesek szokták egymásnak mondani, de egy unokatestvértől is elfogadható nem?
Ekkor jöttem rá, hogy a veszekedések helyett inkább össze kellene tartanunk. Hiszen, mégiscsak egy család vagyunk... De ezt hogy mondjam meg neki?! Én osztottam ki a múltkor is. Biztos haragszik érte...
Reggeli után felmentem a szobámba felöltözni. Miközben a szobámban pakoltam össze a szétdobált ruháimat, sms-em jött.
Szia drága! A Nando's-ban talizzunk 10 perc múlva! Niall.xoxo
Úgy futottam le a lépcsőn, mint akit rakétából lőttek ki.
- Hova mész? - kérdezte Perrie, én pedig adtam egy sétálni megyek, majd jövök lerázó választ.
A kajáldában hamar megtaláltam Niallt. Ő volt egyedül csuklyában és napszemcsiben, szőke fürtjei pedig kilógtak csuklyája alól.
- Szia! - mentem oda hozzá, ő pedig felállt és megcsókolt.
- Na, mi volt ilyen fontos? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem volt kedvem egyedül kajálni... - válaszolta, én pedig kicsit furcsa arcot vágtam.
- Csak vicceltem! Tessék. Boldog szülinapot! - nyújtott át egy borítékot. Kíváncsian bontottam ki, és a tartalma pedig... 2 REPÜLŐJEGY AUSZTRÁLIÁBA! El sem hiszem. Utoljára láthatom a nevelőszüleimet! Niall egyszerűen.... Egy csodálatos ember!
- Tetszik? - kérdezte.
- Ez kérdés volt? - válaszoltam neki, majd lágyan megcsókoltam.
- És, kit viszel magaddal?
- Téged! - vágtam rá gondolkozás nélkül, mire ő szorosan megölelt.
Miután Niall felfalta a fél Nando's-t reggelire, hazamentünk.
Mikor hazaértünk láttam, hogy a fiúk nálunk vannak. Ez egészen addig teljesen normális volt, amíg egy nagy dobozzal oda nem jöttek hozzám.
- Boldog születésnapot! - mondták egyszerre.
Őszintén, nem számítottam ajándékra tőlük.
Izgatottan bontottam ki a dobozt, amiben egy kiscica volt! Mindig is szerettem volna egyet!

- És ugye szobatiszta? - érdeklődött Perrie. Tudtam, hogy valaki megkérdezi!
- Igen. Harry betanította. - válaszolta Louis.
- Akkor neve is van nem? - kérdeztem, hiszen ha betanította, ahhoz név is kellett nem?
- Nincs. Adhatsz neki te! - mondta Harry.
Sok névötletem volt. Nem tudtam dönteni...

1. DÍJAM*-*

                                                           Köszönöm a díjat: LauRa, Zita

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

1.

-13 éves vagyok.*

- imádom a zenét.*

- fuvolázom és zongorázom.*

- imádom az 1D-t és a The Scriptet.*♥

- szeretnék kijutni Amerikába és Angliába.*

- kosárlabdázom.*

- imádok a családommal lenni.*

- fuvolán zenekarban játszom.*

- kedven színészem Mario Casas.*

- imádom a barátaimat. tudom, hogy rájuk mindig számíthatok.*♥

- van egy kutyám Vándor, és egy macskám Sir Kán

2.

*Mikor irtad meg az első blogod?: májusban:)

*Ki a kedvenc 1D tagod?(És miért?): igazából Zayn, de annyira nem kedvelek külön senkit sem. mindegyikőjüket ugyanúgy szeretem:D

*Hogy és mióta vagy Directioner?: egy újságban olvastam róluk, meghallgattam őket, és fél éve Directioner vagyok:)

*Miről szól a blogod?: egy lányról, akinek unokatestvére Zayn, és a lány utálja őt.

*Hobbid?: fuvolázás, zongorázás, kosárlabda♥

*Korod?: 13

*Közösen vagy egyedül írsz blogot?: mindkettő:D

*Melyik 1D-s lány a kedvenced és miért?: Danielle, de nem tudom megfogalmazni miért. Talán a kisugárzása az emberek felé, vagy csak sziplán szimpatikus.

*Mi a kedvenc zenéd a Take Me Home-ról?: Rock me.

*Hanyadikos vagy?: 7.

*Mi a kedvenc tantárgyad és miért?: tesi mert a tanár is jófej és szeretem:D

3.

- Kedvenc évszak?*

- Kedvenc könyv?*

- Kedvenc együttes?*

- Kedvenc film?*

- Mióta írsz blogot?

- Korod?*

- Hobbi?*

- Játszol valamilyen hangszeren?*

- Szereted a sulit?*

- Kedvenc blog?*

- Kedvenc állat?*

4.

Hanna:)

Evelin.*

Csilla Veres és LauRa (mikor lesz kövi?:D)

Csak Egy Lány

Adrienne.*

Juhasz Lucia őt azért írtam ide, mert szerintem csodálatos ember, és csodálatos dolgokról ír nekünk! köszönjük Luca♥

sajna csak ennyit tudtam:)

11. fejezet

Sziasztok! Újra meghoztam a fejezetet. Kérlek, hogyha nem tetszik a blog, akkor írjatok! Fogadok hideget, meleget! Mert szerintem csökkent az olvasók száma szerintem.:|
A következő fejezethez 1 feliratkozót, és szintén 4 kommentet kérek!☺
Eszti♥

Becsengettem. Alig kellett várnom, máris egy nő nyitott ajtót.
- Szia! Kit keresel? - kérdezte mosolyogva.
- Üdv. Daisy Brown vagyok, és...
- Gyere be. - ezek szerint mindenről tud.
Leültünk a nappaliba. Szép, tágas házuk volt.
- Nos. Gondolom akkor megkaptad a levelet te is.
- Maguk is kaptak? Jared tudja?
- Nézd... Jared még csak hat éves. Ő ezt nem értené. Lehet, hogy befordulna. Nem beszélne velünk, veled, senkivel.
Nem tudom. El akarjuk majd mondani neki egyszer, de szerintünk még túl kicsi.
- Persze. Aztán majd ha hét, nyolc, kilenc és tíz éves lesz, akkor is kicsi lesz nem?! Majd ha tizenhárom lesz elfelejtődik, ha tizenhat hopp eszükbe jut? Ezt nem így kell! Mégiscsak az öcsém...
- Anyu ő ki? - jött be a szobába egy fiú. Szerintem Jared. Le se tagadhatna engem. Tiszta tesóm feje van! Hasonlítunk.
- Igen anyuka, ki vagyok? - kicsit lehet, hogy bunkó voltam, de nem lehet az, hogy eltitkolják Jaredtől, hogy a nővére vagyok.
- Jared ez a lány... Ő... Hát... Az új dadád.
- MI?! - néztem rá kerek szemekkel. Na ne már, hogy az öcsémmel úgy találkozzak, hogy dajkálnom kell! Azt már nem...
- Ó, hát akkor szia! Jared vagyok. És te?
- Szia. Daisy.
- És mondd csak te hány éves vagy? Mert a dinóim nem szeretik a huszonöt éveseket. Én sem.
- Tizenhat éves vagyok. Nyugi, a dinóid szeretni fognak!
- Klassz. De mami, nem mehetek fel?
- Menj csak. Mi még beszélgetünk.
Megvártuk, amíg Jared felér az emeletre.
- Mégis mit gondolt?! 16 évesen nem lehetek a dadusa!
- Csak ez jutott eszembe! Természetesen, nem te leszel az!
- Gondoltam.
És itt jött az a bizonyos kínos csend, amit telefonom csörgése zavart meg. Ki hívott? Ellie. Akire nem voltam kíváncsi. Miért hívott volna? Jajj, el ne mondd Matt-nek... Tuti ez lett volna a tárgy, így inkább kinyomtam.
- Nézd. Jobb lenne, ha most egy kis időre nem jönnél. Tudom, nehéz neked most, Daisy, de kell egy kis idő...
- MIÉRT?! Mégiscsak a nővére vagyok. Tudnia kell!
- Nyugodj meg jó? Elmondom neki ha te elmész. Holnap visszajössz, és ő tudni fogja. Megfelel?
- Jó. De holnap jövök! És remélem elmondja holnapig neki...
Így búcsuztunk el egymástól. Ő megígérte, hogy elmondja, én meg megígértem, hogy megyek.
Alig vártam már, hogy otthon legyek, mivel elvileg átjönnek a fiúk, és nekem beszélnem kell Niallel. Nem is kellett sokáig várnom, hiszen amint beléptem, már mindenki a nappaliban ült. Niall rámnézett, én pedig enyhén megráztam a fejem. Nem akartam, hogy tudják. Hogy miért? Mert még a végén lebeszélik Niallt arról, hogy együtt legyünk.
Felmentem a szobámba, és öt percre rá már valaki kopogtatott is az ajtómon.
- Daisy bejöhetek? - kukucskált be szőke az ajtón.
- Persze! Gyere. - mosolyogtam rá, ő becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra.
- Figyelj, beszélnünk kéne. Szóval, a tegnap este. Szerinted? Megpróbáljuk?
- Megérne egy próbálkozást...
Egymás szemébe néztünk. Niallnek olyan szép szeme van! Megbabonázott. Rámmosolygott, a hajam pedig a fülem mögé tűrte, majd megcsókolt. Mikor elvette a fejét, azzal a cuki mosolyával újra rámmosolygott. Lehet, hogy vele boldog lehetek?
- Egyébként mutasd a kezed!
Na ez egy kínos pont volt. Mocskosul nézett ki. Tiszta seb, vágás, van, amelyik kicsit nagy volt...
- Tessék. Láttad? Remek.
- De miért csinálsz ilyet? Miért kellett tönkretenned magad? Daisy kérlek, ne csináld többet ezt!
- Figyelj Niall. Ki voltam borulva, és tudom, hogy nem kellett volna ezt tennem. Sajnálom... én egyszerűen, elvesztettem magam felett az uralmat. Azt hittem, nincs senki sem mellettem ebben a nehéz helyzetben.
- Most már tudod, hogy rám számíthatsz! De kérlek ne gondolj ilyet...
- Hagyjuk ezt most, Jó? Amúgy, hogy jutottál fel?
- Hát, tudod van két lábam...
- Nem úgy értettem! -kérdeztem nevetve.
- Azt mondtam wc-re megyek...
Egyszerre kitört belőlem a röhögés. Mostanában nem nevettem ennyit.
- Nem gondolod, hogy kicsit sok idő lesz?
- Nem. Megérte feljönnöm...
És megint rámnézett. Meg akar ölni?!
- Azóta beszéltél Zaynnel?
- Hát, elmondta mit tud az öcsémről. A veszekedésünkről nem beszéltünk, de szerintem nem is fogunk.
- De miért?
- Mert mindketten makacsok vagyunk. Egyikünk sem fog kezdeményezni.
- Pedig kellene.
- Hát... Hagyjuk inkább jó?
- Oké. De szerintem én most lemegyek. Hívni foglak jó?
- Jó. De ez - mutattam kettőnkre - még egyenlőre maradhat köztünk?
- Persze. Szia Daisy! - ölelt át, majd hallottam a hangot, ahogy lemegy a lépcsőn.
1 órával később mindenki elment. Még Zayn is, úgyhogy Perrie már kopogott is az ajtómon.
- Mit csinálsz?
- Öööö... Tanulok. - azaz, tartottam a kezemet a könyvet, hogy okosabbnak tűnjek tőle.
- Figyelj, nem akarlak zavarni, de... Zaynnel mi van veletek? Nem szóltok egymáshoz, vibrál köztetek a levegő!
- Nem mondta el, hogy mi volt? - Perrie a veszekedésünk idején nem volt itthon.
- Nem, ezért kérdezem tőled.
- Hát, kaptam egy levelet a szüleimtől. Rákosak, és meg fognak halni...És ezért elmondták, hogy engem... engem... örökbefogadtak, érted? És Zayn tudta, mindvégig tudta, hogy ez van. És szólt volna?! Á, dehogy.
- Szóval most emiatt vagytok rosszban egymással?
- Hát, igen.
- Gyere le igyunk egy táet, és beszéljünk egy kicsit jó?
Hogy jó volt-e a dumcsizás? Szuper volt! Beszéltünk Benről, Jaredről, az anyjáról, Ellieről, Zaynről, és valahogy Niallről is szó esett.
- Szóval ti akkor most... jártok? - kérdezte lelkesedve.
- Hát, mondhatjuk.
- Akkor már értem, miért vagy ilyen boldog így is!
Áááá, most aztán tényleg örülök, hogy Perrievel ilyen jót beszélgettünk. Már rámfért egy ilyen őszinte beszélgetés valakivel.

10. fejezet

Sziasztoook!:3 Remélem tetszik ez a fejezet is, szerintem kicsit összecsaptam. :s A következőhöz 1 feliratkozót kérek, és 4 kommentet!♥ Köszi: Eszti.☺


Másnap reggelre olyan fáradt voltam, hogy azt hittem meghalok. Egész éjjel forgolódtam, két dolog miatt is. Az egyik az, hogy nem bírtam beletörődni, hogy azok az emberek, akik felneveltek, szerettek, meghalnak. A másik pedig az, hogy választanom kellett Niall és Ben között. Hiszen, mindketten megcsókoltak! Csak az a probléma, hogy fogalmam sincs mit csináljak. Sajnos, segítségem nincs. Elliere még mindig haragszom, megjegyezném, azóta sem szakított Matt-tel. Zaynnel tegnap összevesztünk, úgyhogy kb. a vele való beszélgetőviszonyom egyenlő a nullával. Perrie Zayn pártját fogja (szerintem), úgyhogy vele sem egész jó a viszonyom. És ki maradt? A plüssmacim... Na jó, ez vicc volt. Senkim sem maradt. Egyedül maradtam minden döntésemmel együtt.
Az azért mégis jól esett, hogy Jeremy ott várt a kapuban.
- Szia! Jól vagy Daisy? Elég... fáradtnak tűnsz.
- Ja, tulajdonképpen a tegnap estém egy nagy csalódás volt. De nem érdekes. Te jól vagy?
- Persze. Szeretnél róla beszélni?
Hát, mivel Jeremy volt az egyetlen, aki nem volt résztvevője a dolgoknak, beavattam. Jaredtől, a testvéremtől kezdve, mindenig.
- Hű. Ez aztán egy történet. Sajnálom. Tudod kik fogadták örökbe a testvéredet?
- Nem. Pedig... valamikor meg kellene látogatnom. Végtére is, a nővére vagyok.
- Kérdezted Zaynt?
- Dehogy. Tegnap óta nem beszéltünk. Szerinted meg kellene?
- Hát, azt mondtad, tudta. Lehet, hogy tudja, hol van a testvéred. Na de megyek. Majd még beszélünk! Szia!
Azzal el is ment a haverjaihoz. Azaz Benhez, és a többiekhez. Mit mondjak neki?! Első óránk fizika. Majd ott gondolkozom.
Miközben a folyosón sétáltam a termünkig, hárman köszöntek nekem. Hogy mi ebben a pláne? Az hogy egyikükkel még egy szót nem váltottam. Fura.
Mikor beértem a terembe Jenna, a ribik egyik mondhatni megtestesítője, egyszerre lerohant.
- Nos, Daisy. Ma hány óra körül érsz rá?
- Miért is?
- Tudod, gondolkodtunk, és nagyon szeretnénk veled barátkozni. - ezzel meg mi lett?!
- Mi?!
- Átmehetünk? - ezzel a kérdéssel elásta magát. Tuti csak Zayn miatt van ez az egész.
- Ha szeretnél találkozni Zaynnel, akkor menj el a boltba, vegyél egy babát, és nézegesd azt! Oké?
Azt hiszi, hogy bedőlök neki? Téved.
Egész fizikaórán agyaltam. Ben megcsókolt végre. Ő az, akiről álmodozom régóta, és úgy ismerem, mint a tenyeremet. Niall is helyes és kedves fiú, de több szál köt Benhez. Így valahogy mellette döntöttem.
Suli után, már alig vártam, hogy beszéljek vele. Az egyik csaj azt mondta, hogy a suli előtt van. És ott volt. Ellievel. Csókolóztak. Mi van?! Hiszen.. az nem. LEHETETLEN! Ellienek még ott van Matt, legalábbis tudomásom szerint. Ilyen nincs.
- Mondd csak mit képzelsz? - kérdeztem Ellietől, aki eltávolodott Bentől.
- Figyelj Daisy ez nem az...
- Aminek látszik? Ja persze. Nem úgy van, hogy Mattel jársz? Most csak úgy mégis. Hm?
- Figyelj Daisy, túl sokat kihozol belőle. Ez így alakult. Érted?
- Ben. Te fogd be. Tudod, pont te vagy az aki miatt veszekszünk. Ilyenkor ne szólj bele. Mellesleg, egyikőtök se számítson arra, hogy valaha is megbocsátok nektek. Erről ennyit. És Ellie ne gondold, hogy Matt nem fogja megtudni! Amit művelsz mindenkivel egyszerűen szánalmas!
- Daisy, nehogy elmondd Mattnek kérlek!
- Sziasztok! - köszöntem el drámaian. Még hogy ne mondjam el Mattnek? Joga van tudni, hogy a barátnője Bennel smárolt. Nem?
Végre itthon! Bár... mégsem olyan jó dolog ez tegnap óta. Valahogy, nem tudom, hogyan, de rászántam magam, hogy beszéljek Zaynnel.
- Zayn. Beszélnünk kell. Most!
- Oké. Gyere fel a szobámba. Ott beszéljünk.
Zayn és Perrie egy szobába voltak. Mindegyiküknek volt egy külön kuckója, ahol kicsit egyedül lehettek. Nem rossz...
- Mi szeretnél? - kérdezte fájdalmas sóhajjal Zayn.
- Először is. Nehogy azt hidd, hogy most minden oké. Nem! - villantottam neki egy gúnyos mosolyt. - A testvéremről szeretnék tudni, úgy kb. mindent. Hol lakik most, teljes neve ilyesmik. Menni fog?
- Nos. Azt hiszem a teljes neve Jared Jefferson. London, Hemingway street, 21. Itt laknak. Nincs testvére, mármint annál a családnál nincs. Ennyit tudok.
- És a szüleimről? Mármint az igazikról?
- Annyit tudok, amennyit a levélben írtak neked.
- Kösz. Elmentem itthonról. Majd jövök! - meg kell tudnom, hogy ki az öcsém!
Válaszra sem várva suhantam ki az ajtón. Tudnom kell! A Hemingway street nincs messze! 5 perc az egész. És mi van ha nem fog kedvelni? Ha a szülők elküldenek? Efféle gondolatok cikáztak a fejemben, mígne oda nem értem a házhoz.