10. fejezet

Sziasztoook!:3 Remélem tetszik ez a fejezet is, szerintem kicsit összecsaptam. :s A következőhöz 1 feliratkozót kérek, és 4 kommentet!♥ Köszi: Eszti.☺


Másnap reggelre olyan fáradt voltam, hogy azt hittem meghalok. Egész éjjel forgolódtam, két dolog miatt is. Az egyik az, hogy nem bírtam beletörődni, hogy azok az emberek, akik felneveltek, szerettek, meghalnak. A másik pedig az, hogy választanom kellett Niall és Ben között. Hiszen, mindketten megcsókoltak! Csak az a probléma, hogy fogalmam sincs mit csináljak. Sajnos, segítségem nincs. Elliere még mindig haragszom, megjegyezném, azóta sem szakított Matt-tel. Zaynnel tegnap összevesztünk, úgyhogy kb. a vele való beszélgetőviszonyom egyenlő a nullával. Perrie Zayn pártját fogja (szerintem), úgyhogy vele sem egész jó a viszonyom. És ki maradt? A plüssmacim... Na jó, ez vicc volt. Senkim sem maradt. Egyedül maradtam minden döntésemmel együtt.
Az azért mégis jól esett, hogy Jeremy ott várt a kapuban.
- Szia! Jól vagy Daisy? Elég... fáradtnak tűnsz.
- Ja, tulajdonképpen a tegnap estém egy nagy csalódás volt. De nem érdekes. Te jól vagy?
- Persze. Szeretnél róla beszélni?
Hát, mivel Jeremy volt az egyetlen, aki nem volt résztvevője a dolgoknak, beavattam. Jaredtől, a testvéremtől kezdve, mindenig.
- Hű. Ez aztán egy történet. Sajnálom. Tudod kik fogadták örökbe a testvéredet?
- Nem. Pedig... valamikor meg kellene látogatnom. Végtére is, a nővére vagyok.
- Kérdezted Zaynt?
- Dehogy. Tegnap óta nem beszéltünk. Szerinted meg kellene?
- Hát, azt mondtad, tudta. Lehet, hogy tudja, hol van a testvéred. Na de megyek. Majd még beszélünk! Szia!
Azzal el is ment a haverjaihoz. Azaz Benhez, és a többiekhez. Mit mondjak neki?! Első óránk fizika. Majd ott gondolkozom.
Miközben a folyosón sétáltam a termünkig, hárman köszöntek nekem. Hogy mi ebben a pláne? Az hogy egyikükkel még egy szót nem váltottam. Fura.
Mikor beértem a terembe Jenna, a ribik egyik mondhatni megtestesítője, egyszerre lerohant.
- Nos, Daisy. Ma hány óra körül érsz rá?
- Miért is?
- Tudod, gondolkodtunk, és nagyon szeretnénk veled barátkozni. - ezzel meg mi lett?!
- Mi?!
- Átmehetünk? - ezzel a kérdéssel elásta magát. Tuti csak Zayn miatt van ez az egész.
- Ha szeretnél találkozni Zaynnel, akkor menj el a boltba, vegyél egy babát, és nézegesd azt! Oké?
Azt hiszi, hogy bedőlök neki? Téved.
Egész fizikaórán agyaltam. Ben megcsókolt végre. Ő az, akiről álmodozom régóta, és úgy ismerem, mint a tenyeremet. Niall is helyes és kedves fiú, de több szál köt Benhez. Így valahogy mellette döntöttem.
Suli után, már alig vártam, hogy beszéljek vele. Az egyik csaj azt mondta, hogy a suli előtt van. És ott volt. Ellievel. Csókolóztak. Mi van?! Hiszen.. az nem. LEHETETLEN! Ellienek még ott van Matt, legalábbis tudomásom szerint. Ilyen nincs.
- Mondd csak mit képzelsz? - kérdeztem Ellietől, aki eltávolodott Bentől.
- Figyelj Daisy ez nem az...
- Aminek látszik? Ja persze. Nem úgy van, hogy Mattel jársz? Most csak úgy mégis. Hm?
- Figyelj Daisy, túl sokat kihozol belőle. Ez így alakult. Érted?
- Ben. Te fogd be. Tudod, pont te vagy az aki miatt veszekszünk. Ilyenkor ne szólj bele. Mellesleg, egyikőtök se számítson arra, hogy valaha is megbocsátok nektek. Erről ennyit. És Ellie ne gondold, hogy Matt nem fogja megtudni! Amit művelsz mindenkivel egyszerűen szánalmas!
- Daisy, nehogy elmondd Mattnek kérlek!
- Sziasztok! - köszöntem el drámaian. Még hogy ne mondjam el Mattnek? Joga van tudni, hogy a barátnője Bennel smárolt. Nem?
Végre itthon! Bár... mégsem olyan jó dolog ez tegnap óta. Valahogy, nem tudom, hogyan, de rászántam magam, hogy beszéljek Zaynnel.
- Zayn. Beszélnünk kell. Most!
- Oké. Gyere fel a szobámba. Ott beszéljünk.
Zayn és Perrie egy szobába voltak. Mindegyiküknek volt egy külön kuckója, ahol kicsit egyedül lehettek. Nem rossz...
- Mi szeretnél? - kérdezte fájdalmas sóhajjal Zayn.
- Először is. Nehogy azt hidd, hogy most minden oké. Nem! - villantottam neki egy gúnyos mosolyt. - A testvéremről szeretnék tudni, úgy kb. mindent. Hol lakik most, teljes neve ilyesmik. Menni fog?
- Nos. Azt hiszem a teljes neve Jared Jefferson. London, Hemingway street, 21. Itt laknak. Nincs testvére, mármint annál a családnál nincs. Ennyit tudok.
- És a szüleimről? Mármint az igazikról?
- Annyit tudok, amennyit a levélben írtak neked.
- Kösz. Elmentem itthonról. Majd jövök! - meg kell tudnom, hogy ki az öcsém!
Válaszra sem várva suhantam ki az ajtón. Tudnom kell! A Hemingway street nincs messze! 5 perc az egész. És mi van ha nem fog kedvelni? Ha a szülők elküldenek? Efféle gondolatok cikáztak a fejemben, mígne oda nem értem a házhoz.