12. fejezet

Köszönöm a sok feliratkozót és mindent*-*♥ IMÁDLAK TITEKET!:3
A következő fejezet: 4 komi után jön.:))
u.i.: véletlenül kitöröltem ezt a fejezetet és újra kellett írnom.xd

Az elmúlt napok fárasztóak, idegörlőek voltak. Nem volt elég az, hogy mikor visszamentem Jaredékhez, nem hogy nem mondták el neki, hogy a nővére vagyok, hanem be sem engedtek már. Annyira rosszul érintett, hogy egész este sírtam utána. Megvágni nem tudtam magam, ugyanis Niall elvette a késem.
De ez még semmi! Ben ugyanúgy nyomult rám ma is, Ellie és Matt ugyanúgy járnak. Igazából Mattet sajnálom, mert nem tudja a Benes ügyet. Látszik rajta, hogy szereti Elliet, azonban Ellie részéről kétlem, hogy kölcsönös lenne.
Zaynnel tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem beszélünk egymással, szerintem egy ideig így is marad.
A szombat más volt! Aznap volt a szülinapom!
- Boldog szülinapot! - köszöntött Perrie, majd jó szorosan megölelt.
- Bsz. - mondta fel sem nézve telefonjából. És ez rosszul esett. Elkezdtek pörögni a fejemben a képek...
Amikor 12 évesen születésnapi bulit tartottam, meghívtam Zaynt és a testvéreit. Zayn beletenyerelt a tortámba! Vicces volt!
Akkor kaptam tőle azt a csodálatos nyakláncot, amire ez van írva: Princess. Mivel Zayn szerint én vagyok a hercegnő az életében. Oké, hogy ezt a szerelmesek szokták egymásnak mondani, de egy unokatestvértől is elfogadható nem?
Ekkor jöttem rá, hogy a veszekedések helyett inkább össze kellene tartanunk. Hiszen, mégiscsak egy család vagyunk... De ezt hogy mondjam meg neki?! Én osztottam ki a múltkor is. Biztos haragszik érte...
Reggeli után felmentem a szobámba felöltözni. Miközben a szobámban pakoltam össze a szétdobált ruháimat, sms-em jött.
Szia drága! A Nando's-ban talizzunk 10 perc múlva! Niall.xoxo
Úgy futottam le a lépcsőn, mint akit rakétából lőttek ki.
- Hova mész? - kérdezte Perrie, én pedig adtam egy sétálni megyek, majd jövök lerázó választ.
A kajáldában hamar megtaláltam Niallt. Ő volt egyedül csuklyában és napszemcsiben, szőke fürtjei pedig kilógtak csuklyája alól.
- Szia! - mentem oda hozzá, ő pedig felállt és megcsókolt.
- Na, mi volt ilyen fontos? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem volt kedvem egyedül kajálni... - válaszolta, én pedig kicsit furcsa arcot vágtam.
- Csak vicceltem! Tessék. Boldog szülinapot! - nyújtott át egy borítékot. Kíváncsian bontottam ki, és a tartalma pedig... 2 REPÜLŐJEGY AUSZTRÁLIÁBA! El sem hiszem. Utoljára láthatom a nevelőszüleimet! Niall egyszerűen.... Egy csodálatos ember!
- Tetszik? - kérdezte.
- Ez kérdés volt? - válaszoltam neki, majd lágyan megcsókoltam.
- És, kit viszel magaddal?
- Téged! - vágtam rá gondolkozás nélkül, mire ő szorosan megölelt.
Miután Niall felfalta a fél Nando's-t reggelire, hazamentünk.
Mikor hazaértünk láttam, hogy a fiúk nálunk vannak. Ez egészen addig teljesen normális volt, amíg egy nagy dobozzal oda nem jöttek hozzám.
- Boldog születésnapot! - mondták egyszerre.
Őszintén, nem számítottam ajándékra tőlük.
Izgatottan bontottam ki a dobozt, amiben egy kiscica volt! Mindig is szerettem volna egyet!

- És ugye szobatiszta? - érdeklődött Perrie. Tudtam, hogy valaki megkérdezi!
- Igen. Harry betanította. - válaszolta Louis.
- Akkor neve is van nem? - kérdeztem, hiszen ha betanította, ahhoz név is kellett nem?
- Nincs. Adhatsz neki te! - mondta Harry.
Sok névötletem volt. Nem tudtam dönteni...