15. fejezet

Kedves olvasóim!
Ismét új résszel jelentkezem! Sok hozzáfűznivalóm nincs, remélem tetszeni fog!
A következő részt 5 komment és +1 feliratkozó után hozom!
xoxo: Eszti♥

Miután Zayn elment, rám tört a sírás. Bűntudatot éreztem. Tudtam, hogy igaza van. Tudtam, ha Niall nem jön velem, akkor nem történik vele ilyesmi...
- Ebben a szobában van... - nyitott be az ajtón a nővér, egy nővel és egy férfival. Fogalmam sem volt, kik lehetnek, ugyanis még életembe nem láttam őket.
- Maguk kicsodák? - tettem fel a kérdést, miközben könnyeimet törölgettem le az arcomról.
- Akármilyen hihetetlen is Daisy, a szüleid vagyunk... - hogy kicsodák?!
- Mi?! Honnan találtatok meg?! Honnan tudtátok, hogy itt vagyok?!
Számomra hihetetlen ez az egész. Nem tudtam, hogy örüljek, vagy mérges legyek, esetleg, sírjak még egy sort.
- Az most lényegtelen...
- De hol voltatok idáig?! Miért nem kerestetek?!
- Voltak problémáink tudod? Nem hárulhatott ránk az a felelősség is, hogy egy gyereket is felneveljünk.
- Jó kifogás... problémák?! Persze...
- El kell hinned! Tudjuk jól, hogy nem kellett volna eldobnunk téged magunktól. De abban a helyzetben, amiben voltunk, nem engedhettük meg, hogy belekeveredj... És tudjuk azt is, hogy neked ez most nehéz. De Daisy, itt vagyunk most neked! Bepótoljuk ezt a sok elmúlt évet!
- Azt hiszitek, hogy idejöttök, és máris minden rendben lesz?! Azt hiszitek, hogy semmiperc alatt elfelejtem azt, hogy csak úgy eldobtatok magatoktól?! Nem lehet bepótolni ezt percek alatt...
- Akkor mindennap bejövünk, és beszélünk jó? Kérlek Daisy, adj még egy esélyt!
- Nem kérek a szeretetetekből! Hagyjatok kérlek...
Nem kellett kétszer mondani. A férfi mormolt maga elé valami olyasmit, hogy "tudtam, hogy ez nem jó ötlet.."   Őszintén? Mit hittek? Hogy idejönnek, mondanak egy 'bocs'-ot és minden rendbe jön? Azt hiszem a mai napból totál elegem van. A baleset, Zayn, most meg ez? Valaki tuti ki akar készíteni...

***

Egyszer csak egy óriási házban találtam magam. Nem volt ismerős, soha nem jártam itt. De várjunk csak... Az előbb még a kórházban voltam. Hogy lehetséges ez?! Mondjuk, ha már így hozta a helyzet, körülnézek. A nappaliban lehettem, ugyanis egy nagy bőrkanapé, kávézóasztal és egy televízió volt azon a helyen, ahol álltam. Csodás képek, az egyiken én is rajta vagyok, Niallel. Furcsa, mert még nem csináltunk közös fotót. 

Egyszer csak Zayn, Liam, Harry és Louis a lányok kíséretében lesétáltak a lépcsőn feketébe öltözve. Szomorúnak tűntek. Perrie és El folyamatosan sírtak. Mi történt?!

- Mehetünk? -kérdezte halkan Zayn, majd kiterelt mindenkit az ajtón. 

Gyalog indultak. Mentem utánuk, viszont ők nem vettek észre.

Átmentek a jelzőlámpáknál, a parkon, mígnem egy csendes környékre értek, ahol... ahol egy temető volt?! Mi történhetett?!

Beljebb mentünk, és megálltunk egy sírnál, amelyen ez a felirat volt: Niall Horan, élt 19 évet.

Nem lehet. Nem lehet, hogy Niall meghalt! Nem, nem, nem! Ne hagyj itt! Teljesen egyedül maradtam! Ne kérlek, ne...

Felriadtam. Megnéztem, hogy Niall ott van-e még. Ott volt. Jajj, de jó, ez csak egy rossz álom volt! 

Ránéztem az órára. Éjjel fél tizenegy. Én meg most ébredtem fel...  Gondoltam, megnézem, hogy van Niall...

Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból. Megpróbáltam az infúziót nem kihúzni a kezemből. Mikor felkeltem, nagyon megszédültem, de végül oda tudtam botorkálni Niall ágya mellé.

- Olyan rossz így látni téged. - kezdtem beszélni hozzá - Hiányzik az a csodálatos hangod! Hiányzik a nevetésed, a mosolyod! Hiányzik az érintésed! Hiányzik, amikor azt mondod 'szeretlek'! Tudom, hogy te őszintén mondod. Hiányzik ahogy énekelsz! Hiányzik mindened. Az ölelésed. A csókod...

A szemeim újra könnybe lábadtak. Eszembe jutott az álmom. Újra elkezdtem beszélni hozzá.

- Niall, kérlek ne hagyj itt minket! Zaynt, Lout, Liamet, Harryt... Tudod, Zayn nagyon imád ám téged! Nagyon szeretné, hogyha velünk maradnál. Te vagy az az ember számára, akiben mindenkinél jobban megbízik! Nem lehet, hogy itt hagyd! Harry, Liam és Louis is imádnak! Hiszen, nélküled nincs csapat, nincs One Direction sem! Nélküled nincs élet... Niall, nem neked kellenne szünetet tartanod! Olyan csodálatos életed van! Van egy családod, bátyád, barátaid, és a sok rajongó! Ők is számítanak rád, velünk együtt! Légy erős! 

Elmondtam neki mindent. Mindent amit gondolok, és érzek. Lehet, hogy nem hallotta de nem zavart. Legbelül tudom, hogy értette. Tudom, hogy most is velem van. Tudom, hogy szeret!

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el mellette.