7. fejezet

Hello!♥ bocsi, hogy csak most hoztam, de nem ülhettem ide. :| Nos, örültem, hogy az előzőnél is meghaladtam a komik számát!:3
A mostani feltétel: 5 komment.!;)) feliratkozókat pedig szívesen fogadok!
Puszi:Eszti.☺



- Honnan tudod? - kérdeztem tőle, már-már kikelve magamból.
- Stephanie mondta... - fogalmam sem volt, ki az a csaj.
- Az meg ki? - úgy nézett rám, mintha egy másik bolygóról jöttem volna. Nem tudtam ki az a csaj.
- Matt osztálytársa.
MATT?! Ezek szerint Ellie mondta el neki...
- Nos, gyerekek bocsánat, hogy késtem, de megbeszélés volt. Üljön le mindenki a helyére!
Én irodalmon is Ellie mellett ültem. Most viszont utáltam mellette ülni.
- Nézd, én azt hittem Matt nem mondja el... - suttogta.
- És?! Nem érdekel. Megígérted, hogy hallgatsz. Erre elmondod neki.
- Daisy, előbb-utóbb úgyis kiderült volna... - magyarázott tovább.
- És miért kellett előbb, és nem utóbb?! - tettem fel a kérdést.
Többet nem szólt. Őszintén, nem is érdekelt. Egyszerűen az érdekelt, hogy túléljem a napot.
Órák végén még Jeremyt sem volt kedvem megvárni. Inkább rohantam haza. Csak hogy a szobámban lehessek elzárkózva mindenkitől!
- Szia Daisy... - köszönt Zayn, mire én csak felfutottam a szobámba, és kitört belőlem a sírás. Nem hittem el, hogy elmondta! Azt hittem megbízhatok benne! Persze... Mit is gondoltam?! Tudni lehetett, hogy Mattnek biztos elmondja. Hogy lehettem ilyen hülye?! Ott volt az asztalomon a bicskám. Hívogatott. És éreztem, hogy igenis, most van az ideje. Kivoltam. Mindentől, és mindenkitől.  Már nyúltam érte, mikor a fiúk bejöttek a szobámba.
- Hé minden oké? - kérdezte egyszerre Niall, aki leült az ágyamra körém, a többiekkel együtt.
- Nem, semmi sem oké. - válaszoltam halkan, sírva. És hogy miért voltam ennyire ki? Lehet, hogy van, aki csak annyit mond, hogy nem baj, majd lesz más. De  nekem csak Ellie volt. Meg Ben miatt is kivoltam kicsit. Igen, még mindig...
- Mesélj már! - faggatott Zayn - ha elmondod, jobb lesz! - erre mindegyikük csak helyeselt.
Rájuk néztem. Hú, nem hittem volna, hogy ennyire jó kapcsolatom lett velük ilyen hirtelen! De látszott rajtuk, hogy érdekelte őket a problémám.
- Ellie. - válaszoltam nekik, és letöröltem a könnyeimet. Eközben még mindig a hátamat simogatták. Nagyon jól esett.
- Mi van vele? - kérdezte Zayn, a többiek pedig az olyan "az meg ki?" nézéssel néztek rám.
- A barátnőm. Elmondta Mattnak, hogy itt lakom. Veled.  Ami alapjában véve nem lenne baj, de megkértem, hogy ne beszéljen róla senkinek. Erre ő, elmondta a hapsijának, akivel azóta tuti, hogy nem szakított. És csalódtam benne. Óriásit. Persze, amilyen pletykásak az emberek, ma reggelre már gondolom az egész suli tudta, hiszen amikor elmentem a folyosón, mindenki engem bámult. Még Ben is... Pedig ő aztán rám sem néz. - fakadtam ki teljesen. Ők pedig kitartóan hallgattak.
Csend lett. A fiúk rám néztek, én pedig elkezdtem újra sírni. Óriásit csalódtam egy emberben, akit a legjobb barátnőmnek tekintettem. Eddig...
- Ki az a Ben? - kérdezte kis fáziskéséssel Liam. Erre elkezdtem nevetni.
- Jó hamar kapcsoltál! -szóltam oda neki, aki örült, hogy felvidíthatott.
- Mellesleg, a srác aki tetszik. Vagyis nem tudom. De mindegy hagyjuk. - mondtam én.
- Ja, de akkor áll még a délután? - nézett rám Zayn.
- Persze. Mit találtál ki?
- Videójáték?
- Ez kérdés?! Imádom. Van újad ugye? Csak... addig nem tudjuk elkezdeni amíg nem tanultam meg. - ez nagyon stréberesen hangzott. Viszont, amióta Ben nem beszél velem, jobban kell matekoznom.
- Hát akkor sok sikert! - mondta Harry, és kimentek. Ez cserbenhagyás. Esküszöm, kiverem őket az összesben.
*fél óra múlva*
Feladom. Egy feladatot sem tudtam megcsinlni. Nekem nem megy a matek! Mindegy beírkáltam valamit, és lementem. Persze először összeszedtem magam...
- Ilyen hamar kész is vagy? - nézett rám kerek szemekkel Zayn.
- Hát persze... - megpróbáltam úgy elmondani, hogy sok-sok igazság legyen benne. Elvileg igazat mondta, mert kész volt, csak nem jó...
- Akkor gyere! - intett Louis.
- Hova? Nem úgy volt hogy játszunk?
- De igen. Nálunk. - magyarázta Lou.
-  Ja, az már más...
Annyira érdekes, hogy mikor kimennek az utcára, mindig csuklyát, és napszemüveget vesznek fel. Pedig csak a kocsihoz mentünk. Mikor kiléptem az ajtóm, egy váratlan vendéggel találtam magam szembe...